Avagy mit lát egy szülő ebből ha ért egy kicsit az informatikához meg az oktatáshoz is

A kényszer szülte digitális oktatásról

Milyen példát mutat nekünk a digitális oktatásban Dunkerque?

2020. március 30. - DuggenHuzzer
Csak a bejegyzés vége felé jutott eszembe Dunkerque, de beleszerettem a hasonlatba, emiatt egy kicsit átírom. 
Szóval számolgattam egy kicsit, látva milyen elképesztő terhet ró a pedagógusokra ez az új helyzet.
Magyarországon a KSH szerint kb. 120.000 pedagógus dolgozik a közoktatásban (1-12. osztály) (Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zoi010b.html), 2018-as a legutóbbi adat.
A tanításból hátralevő hetek száma 11.
Heti óraszámként 5x6-al számolhatunk, ebből az osztályfőnöki, etika, testnevelés, ének tárgyakat egyelőre kivéve marad heti 23 óra.
Azaz évfolyamonként (1-12) 11x23 azaz összesen 12x11x23 azaz kb 3000 féle órát kellett volna a hagyományos munkarendben megtartani, hf-t feladni, feleltetni és dolgozatot íratni év végéig.
Van a 120.000 pedagógus között 3000 olyan aki képes egy órányi tananyagot, felelési kérdést, dolgozatot, gyakorlóanyagot előállítani elektronikusan, ismerve az ehhez szükséges eszközöket  (adottnak tekintve a kötelező tankönyveket, munkafüzeteket), külön képzés nélkül? Nem tudom. De 500, 1000, 1500 biztosan van.
Ha együttműködve - a feladatokat kiosztva - dolgoznának, akkor ezeknek külön-külön 6, 3, 2 órányi anyagot kellene előállítani, aminek ráfordítása 1 órányi anyagonként egy nappal számolva sem lenne több 6, 3, 2 napnál! Azaz megfelelő szervezéssel leosztva feladatokat, biztosítva egy központi repository-t - nem kell nagy dologra gondolni, egyszerű hierarchikus struktúra ami akármilyen ingyenes eszközben (Google Drive, OneDrive, Dropbox, Box) leképezhető. Természetesen az anyagok előállítása során nemcsak a papír alapú anyagokból lehetne kiindulni, hanem akármelyik feladatlétrehozó-tananyagközvetítő eszköz tudásanyagából (Okosdoboz, LearningApps, Khan Academy, Sulinet digitális tudástár, Quizlet, Redmenta, Quizziz, etc, etc). Egy ilyen módon létrehozott repository anyagából minden tanár gyorsan átemelhetné saját iskolai rendszerébe az anyagokat, így lehetővé téve, hogy valódi pedagógia feladatokra fordítsa idejét.
Ennek megfelelően állítom, hogy egy hét alatt megfelelő projektvezetéssel, szervezéssel a teljes digitális átállás jelentősen megkönnyíthető lett volna. Nem pontosak az adataim? Sokkal több ráfordítás kellett volna és kevesebb alkalmas pedagógus van? Nos lehet, de akkor be lehetett volna vonni azokat a cégeket akik képesek erre. Egy szoftverfejlesztő cégnél pl. minden fejlesztő alkalmas arra, hogy tankönyvi leckét Word, OneNote vagy Google Doc formába öntsön, a munkafüzeti feladatokat pedig kvíz vagy valamilyen egyszerű interaktív formában dolgozzon fel, 2 perc alatt tudja kezelni a felsorolt eszközök bármelyikét.
Ez persze nem az a digitális oktatás lenne ami lehetne, csak időt adott volna a pedagógusoknak arra, hogy mással foglalkozzanak. Ez valójában csak a a papír alapú kontakt oktatás leképezése elektronikus formátumra. De most párhuzamosan 120.000 pedagógus csinálja nagyjából ugyanezt, óriási átfedésekkel.
És meg most sem lenne késő, hogy mondjuk húsvét után kész anyagok várják a tanárokat...
Nyilván egy csomó leegyszerűsítést tartalmaz a fenti gondolatmenet:
 - nem minden osztály tart ugyanott,
 - más könyvekből tanulhatnak, azaz ténylegesen akár több tananyagra is szükségük lehet.
 - valamit mégiscsak kellene kezdeni a testneveléssel, énekkel, osztályfőnöki órával, etikával
 - szakközépiskolák, szakgimnáziumok szakmai tárgyainak sorsa
meg biztosan vannak még ehhez hasonló pontok.
Ja és biztosan lenne egy csomó önkéntes is aki annyi instrukció alapján hogy:
8. oszt. Kémia TK. 43-47 oldal konvertálása Word-be (Google Docs-ba, pdf-be) + MF. 39. oldal 1-5 feladat Quizlet-be,
jól és pontosan megcsinálná amit kell. Ezekkel az önkéntesekkel pedig tényleg óriási erőforrás állna rendelkezésre. Talán még a minőségbiztosítást is meg lehetne szervezni...
Szóval akkor Dunkerque megvan? Itt meg még csak nem is lőnek ránk közben. Csak a szándék kellene, hogy az analóg oktatás tengerpartján rekedt 120.000-t áthozzuk valamilyen lélekvesztőn ide, digitáliába. 
Nem tudom mi kellene hozzá, hogy ez így történjen.
Csodálom az egészségügyben dolgozókat és aggódom is értük. Most, rövid távon az a legfontosabb, amit ők végeznek. Én ebben kevéssé tudok segíteni, de szeretnék hozzájárulni a digitális oktatásra való átállásban. Támogatok (informatikai értelemben) pedagógusokat (a családban is van), látom napi problémáikat, készítek anyagot, tesztelek. És elszomorít, hogy milyen sokan csináljuk ezt külön-külön.

Ha meg nem töltöttétek ki, pls: Szülők véleménye a digitális oktatásról (89 mp-es kérdőív)

 

Mást, gondolsz? Jobb ötleted van? Ismersz valakit aki tudna ennek alapján tenni valamit? Vitatkozz, írj, vonódj be.

 

Digitális oktatás - 2. hét

Eltelt a második hét is, új élmények, új kihívások, tapasztalatok.

+: Elindultak az online órák mindhárom iskolában, egyre ügyesebben használja mindenki az eszközöket, lassan tényleg a tanulásról szólnak ezek a videomeetingek. Eszközök terén széles a skála, Teams, Zoom, Skype, GoToMeet.me.

+: Ha valaki azt mondja két hete, hogy itt tartunk majd most, akkor valószínűleg nem hiszem el...

+: Képernyőmegosztás, feleltetés is volt, ma már szülői értekezlet is lesz. Kíváncsian várom, megy-e olyan simán, mint a gyerekekkel az óra :-). Még egy felvételi interjú is volt a legnagyobbnak.

+: A másodikosnak van "őrjöngő" felület (külön Teams csatorna), ahova írogathatnak, emoji-zhetnek, anélkül, hogy a fontos információk elvesznének közöttük. Talán ez hiányzik legjobban nekik az iskolából, az önfeledt, felnőttek számára nehezen érthető "beszélgetések" egymással (szünetekben). Jobbára a videomeetingek előtt/után próbálják bepótolni ezt, a chat mellett.

+: Anyagok beadása teljesen önállóan megy, video, fotózott-kézzel írt anyagok, audio, meg persze az interaktív feladatok is (Quizlet, Redmenta).

-: A feladatok érkezése nagyon hektikus, nem használják egyelőre az ütemezett feladat élesítést a tanárok, így eléggé szétszabdalja a napot, hogy a telefon, laptop csilingelésére szaladnak, hogy milyen új feladat érkezett. Egyes feladatok pedig továbbra is Messenger-en, email-ben érkeznek, ami még jobban szétszórja ezeket csatorna szinten. De ezen lehet változtatni, a mai szülőin javasolni is fogom.

-: Dedikált hw eszköz kell minden iskolásnak, a megosztás nem működik, ha tényleg vannak online órák. Illetve ha nincs külön helyiség mindenki számára, akkor (még fülessel is) elég zavaróak egymás számára. Ez nyilván nem áll rendelkezésre a családok többségénél. Ráadásul ha a szülők is online dolgoznak...

-: A tanároknak rendkívüli erőfeszítést jelent az, hogy szinte minden órára maguknak kell összevadászni/elkészíteni az anyagokat. Nincs központi repository, tárgyanként, évfolyamonként... Vagy ti tudtok ilyet? Én is, többet is. Na   ezért mondom, hogy nincs központi.

A nagyobbaknak kevésbé okoz gondot a sokféle eszköz használata, magától értetődően váltogatnak közöttük.

Sikerült az edzések egy részét is kiváltani Zoom-on keresztül, komoly kondiedzések mennek, sporttörténeti előadások voltak már, terv szerint elméleti-taktikai oktatás is lesz majd. Két klub edzőinek is javasoltam, osszák meg erőforrásaikat, készítsenek olyan anyagokat amin a gyerekek klubtagságtól független részt vehetnek, így sokkal több érdekes foglalkozás lenne tartható, kevesebb erőfeszítéssel. Aztán ennek analógiájaként elkezdtem végiggondolni, hogy a közoktatásban ez miért nem merült fel (tudom, hogy vannak lokális kezdeményezések, de egy kicsit irányítottan). Erről lesz a következő poszt, már majdnem kész.

A gyerekek egyelőre jól érzik magukat, persze hiányoznak az osztálytársak mindenkinek. Szülőként meg úgyis ez a legfontosabb.

A kényszer szülte digitális oktatásról 1.

Három iskolás gyerek (8-13-16 év) otthoni digitális oktatásának közvetlen tanújaként (valamint korábbi egyetemi oktatóként, informatikai oktatócég és szoftverfejlesztőség társtulajdonosaként) szerzett 1 hétnyi benyomásaimat foglalom össze, ebbe a szösszenetbe. 
Nem szeretnék terminológiai alapvetéseket tenni (digitális-, online-, távoktatás), ennél sokkal fontosabb szerintem a hatások rövidebb és hosszabb távú elemzése a jelenlegi benyomások alapján.
Szóval mindeki tudja, hogy immár egy hete átállt a közoktatás a kontaktról a …. oktatásra. (ugye a terminológiai alapvetés hiánya, mire is? táv-online-home-digitális?). Perszer mindenhol másra. Szerencsénkre nekünk megvan az infrastruktúránk mind otthoni (laptopok, tabletek, mobilok, internet) mind iskolai (2 x top10 gimi, 1 x szuper ált. Isk.) oldalról, valójában bele se tudok gondolni, hogy egy hátrányos helyzetű régióban (dehogynem tudok, én is onnan jöttem) mennyire nehéz most. Úgyhogy a gondolatok leginkább a hasonló szerencsés infratstruktúrával rendelkezőkre vonatkoznak (30-40%?).
Milyen feladatokkal szembesültek az iskolák és erre milyen megoldásokat adtak az első hétben?
  • választani kellett egy keretrendszert (kis hezitálás után 2 x Microsoft Teams (ez valójában új eszköz nekik), 1 x Canvas (ezt már egyébként is használták)
  • képezni a tanárokat az eszközök használatára (ez a Canvas esetében nem volt gond, hiszen már használták, a Teams esetén pedig szemmel láthatóan hiányos maradt)
  • digitális tananyagokat, legalábbis a hagyományos tananyagok tanulnivalóit eljuttatni a diákoknak (a Canvas többször látványosan összeomlott hiszen saját installáció egy szem rendszergazdával, de memóriabővítéssel lélegeztetőgépen tartják, a Teams köszöni jól van, MS szinten működik is - azaz elérhető, de néha érthetetlen hibajelenséget produkál, következő próbára pedig eminensként viselkedik) + azt a feladatot hogy Krétában is nyilván kellene tartani jegyeket, feladatokat, tanmenetet, stb. - párhuzamosan - egyre nehezebben, teherként viselik a tanárok.
  • szülőket/gyerekeket képezni kellene arra hogy együttműködjenek ebben (na erről nincs szó, ZZ generációvagymi, ugyistudjákjobbanmintmi - szülők meg, tanítgatják egymást, úgyis ráérnek)

 

Katasztrófa.

 
Vagy mégsem? Nini, ma fizika dolgozat volt a Canvason keresztül első órában. Összeomlott a végére? Igen. Mitcsináljakmitcsináljak kérdezi a gyerek, három feladatot beadtam, a negyediket nem tudom feltölteni, 2 percem van, jajmitcsináljak. Hát küldd el e-mailen a tanárnak. Ja, így oldschool? Ja. Na fiam ez a BCP (business continuity plan) hiánya, azaz ha az alaprendszernek kakukk, akkor email, kockás papír, posta, füstjelek - csak nem rögtönözve, hanem egy jól ismert backup terv mentén. És a Teams-ben is mennek a feladatok, ha nem megy az online ppt szerkesztés akkor letölt, szerkeszt, screenshot, visszaölt. Döcög, de működik. És ez nem hogy nem katasztrófa, hanem jó!!!
Gondolkodnak egyének, tanári és szülői közösségek, telefonálnak, SMS-eznek, chatelnek, Teams meetingeken vesznek részt képernyőt osztanak meg és megoldások születnek. Az idő - mert ebben a tanévben ez biztosan így megy majd - pedig elég lesz arra, hogy ténylegesen jó megoldások is szülessenek.
Ezekről végre lehetne vitatkozni, összehasonlításokat tenni, valódi jó gyakorlatokat összeszedni, megosztani.
Ahogy ennek már a rendszerváltozás óta működnie kellene. Sajnálatos hogy ilyen krízis kellett hozzá, de ez egy óriási lehetőség a XXI. századi oktatás megalapozására.
 
Arra gondoltam, írok erről, ami eszembe jut, néhány naponta. Jó lenne ha optimista tudnék maradni, most ugyanis az vagyok. Hát így.