Három iskolás gyerek (8-13-16 év) otthoni digitális oktatásának közvetlen tanújaként (valamint korábbi egyetemi oktatóként, informatikai oktatócég és szoftverfejlesztőség társtulajdonosaként) szerzett 1 hétnyi benyomásaimat foglalom össze, ebbe a szösszenetbe.
Nem szeretnék terminológiai alapvetéseket tenni (digitális-, online-, távoktatás), ennél sokkal fontosabb szerintem a hatások rövidebb és hosszabb távú elemzése a jelenlegi benyomások alapján.
Szóval mindeki tudja, hogy immár egy hete átállt a közoktatás a kontaktról a …. oktatásra. (ugye a terminológiai alapvetés hiánya, mire is? táv-online-home-digitális?). Perszer mindenhol másra. Szerencsénkre nekünk megvan az infrastruktúránk mind otthoni (laptopok, tabletek, mobilok, internet) mind iskolai (2 x top10 gimi, 1 x szuper ált. Isk.) oldalról, valójában bele se tudok gondolni, hogy egy hátrányos helyzetű régióban (dehogynem tudok, én is onnan jöttem) mennyire nehéz most. Úgyhogy a gondolatok leginkább a hasonló szerencsés infratstruktúrával rendelkezőkre vonatkoznak (30-40%?).
Milyen feladatokkal szembesültek az iskolák és erre milyen megoldásokat adtak az első hétben?
- választani kellett egy keretrendszert (kis hezitálás után 2 x Microsoft Teams (ez valójában új eszköz nekik), 1 x Canvas (ezt már egyébként is használták)
- képezni a tanárokat az eszközök használatára (ez a Canvas esetében nem volt gond, hiszen már használták, a Teams esetén pedig szemmel láthatóan hiányos maradt)
- digitális tananyagokat, legalábbis a hagyományos tananyagok tanulnivalóit eljuttatni a diákoknak (a Canvas többször látványosan összeomlott hiszen saját installáció egy szem rendszergazdával, de memóriabővítéssel lélegeztetőgépen tartják, a Teams köszöni jól van, MS szinten működik is - azaz elérhető, de néha érthetetlen hibajelenséget produkál, következő próbára pedig eminensként viselkedik) + azt a feladatot hogy Krétában is nyilván kellene tartani jegyeket, feladatokat, tanmenetet, stb. - párhuzamosan - egyre nehezebben, teherként viselik a tanárok.
- szülőket/gyerekeket képezni kellene arra hogy együttműködjenek ebben (na erről nincs szó, ZZ generációvagymi, ugyistudjákjobbanmintmi - szülők meg, tanítgatják egymást, úgyis ráérnek)
Katasztrófa.
Vagy mégsem? Nini, ma fizika dolgozat volt a Canvason keresztül első órában. Összeomlott a végére? Igen. Mitcsináljakmitcsináljak kérdezi a gyerek, három feladatot beadtam, a negyediket nem tudom feltölteni, 2 percem van, jajmitcsináljak. Hát küldd el e-mailen a tanárnak. Ja, így oldschool? Ja. Na fiam ez a BCP (business continuity plan) hiánya, azaz ha az alaprendszernek kakukk, akkor email, kockás papír, posta, füstjelek - csak nem rögtönözve, hanem egy jól ismert backup terv mentén. És a Teams-ben is mennek a feladatok, ha nem megy az online ppt szerkesztés akkor letölt, szerkeszt, screenshot, visszaölt. Döcög, de működik. És ez nem hogy nem katasztrófa, hanem jó!!!
Gondolkodnak egyének, tanári és szülői közösségek, telefonálnak, SMS-eznek, chatelnek, Teams meetingeken vesznek részt képernyőt osztanak meg és megoldások születnek. Az idő - mert ebben a tanévben ez biztosan így megy majd - pedig elég lesz arra, hogy ténylegesen jó megoldások is szülessenek.
Ezekről végre lehetne vitatkozni, összehasonlításokat tenni, valódi jó gyakorlatokat összeszedni, megosztani.
Ahogy ennek már a rendszerváltozás óta működnie kellene. Sajnálatos hogy ilyen krízis kellett hozzá, de ez egy óriási lehetőség a XXI. századi oktatás megalapozására.
Arra gondoltam, írok erről, ami eszembe jut, néhány naponta. Jó lenne ha optimista tudnék maradni, most ugyanis az vagyok. Hát így.
